Kezdõlap
Szerzetesség és kolostorok
Kolostorok és a kultúra
Kolostorok és a mûvészet
Kolostorok története
Kolostorok a középkorban
Kolostorok a török korban
Kolostorok az újkorban
Kolostorok a legújabb korban
Kolostorok Magyarországon
Kolostorutak Magyarországon
Kolostorútvonalak
Magyarország kolostorai
           

Kolostorok a középkorban


A szerzetesség és a kolostorok megjelenése Magyarországon egyidõs a keresztény térítéssel. A 10. század végén mind a keleti kereszténység bizánci térítõi, mind a nyugati kereszténység terjesztõi magukkal hozták a szerzetesség eszméjét. A térítõk között is voltak szerzetesek, akik magyar egyházszervezésben is fontos szerepet játszottak.

Az ország déli és keleti részein kezdetben a bazilita (görög ) szerzetesség jelent meg, míg a nyugati kolostorok közül az elsõ és legfontosabb a Pannonhalmi Apátság volt, a bencés szerzetesség központja. Elsõ apátja, Anasztáz, Szent István egyházszervezõ munkájának volt egyik fontos alakja, és ugyancsak bencés körbõl érkezett Gellért, a késõbb mártírhalált halt szerzetes, csanádi püspök.

A legelsõ kolostorok közül számos királyi alapítású volt, az uralkodók jelentõs birtokokkal és kiváltságokkal látták el õket. Az így alapított kolostorok közül több az alapító király végsõ nyughelye is volt (Tihany, Szekszárd). Az uralkodók mellett már a 11. században is alapítottak kolostorokat az arisztokrácia tagjai (Zselicszentjakab).

Az Árpád-kor elsõ felében a bencések már jelentõs kolostorhálózattal rendelkeznek az országban, mellettük a görög szerzetesek is jelentõs számban jelen vannak, fõként az ország déli és keleti részein. Kolostoraik a nagy egyházszakadás ellenére megmaradnak Magyarországon, több közülük még a 13. században is mûködik.

A 12. század közepétõl jelennek meg hazánkban a szerzetesség megreformálása nyomán Nyugat-Európában kialakult új rendek és terjesztik el az új szerzetesi eszméket. A ciszterek 1142-ben Cikádoron, a premontreiek valamikor a 12. században Váradon hozták létre elsõ kolostorukat, és az utóbbi rendnek a 13. század elején már több mint húsz kolostora volt az országban. Ebben az idõszakban épül fel egyik legjelentõsebb, ma is álló építészeti emlékük a türjei tégla templom. Erre az idõre már a ciszterek is számos új kolostorral rendelkeztek az országban (Zirc, Pilis, Szentgotthárd), amelyek részben még III. Béla uralkodása alatt keletkeztek, királyi alapításként, részben a 13. század elején.

Ugyancsak a 13. század elején jelent meg az országban a szerzetesi reformmozgalmak közül az, amely a legszigorúbb szabályokat fogadta el a szerzetesi életben, a karthauzi rend. A 12. században a szerzetességgel kapcsolatot másik egyházi szervezeti forma is megjelent az országban, az egyházi lovagrendek. A johanniták és a templomosok korai története elsõsorban keresztes hadjáratokhoz kapcsolódik, és mellettük az egyetlen magyar alapítású lovagrend, a stefaniták is létrehozták házaikat az országban. Így a 13. század elejére a nyugati és keleti szerzetesség nagyon sokféle és sok tekintetben eltérõ formája jött létre az országban.

A bencés rend azonban mindvégig a legjelentõsebb volt az itt megtelepedett rendek között, és létrehozott olyan kolostorokat is, amelyek a korszak legjelentõsebb építészeti alkotásai közé tartoznak (Pannonhalma, Ják, Lébény). A kolostorok életében, akárcsak az országéban a hatalmas törést és pusztulást a tatárjárás jelenti. Számos szerzetesi közösség elpusztult, kolostoruk elenyészett, másoknál hosszú idõre megszakadt az éppen folyamatban lévõ építkezés, fejlõdõdés. Csak néhány, jól védhetõ, várszerû kolostor (Pannonhalma) élte túl jobban a pusztulást, de ezeket is visszavetette az ország népességét pusztító, a falvak százait eltüntetõ támadás. Számos szerzetesrend fejlõdése évtizedekre lelassul, nagyszabású építkezésekre csak évtizedekkel késõbb kerülhet sor.

A 13. század szerzetességében a legjelentõsebb változást a koldulórendek megjelenése hozta. Assisi Szent Ferenc és a nyomában létrejött ferences rend vissza kívánt térni az apostoli szegénység eszméjéhez, és mûködési területként elsõsorban a városokat választotta. A Szent Domonkos nyomdokában járó domonkosok a prédikáció erejében hittek és különösen nagy hangsúlyt helyeztek a térítésre. Korai megjelenésûk Magyarországon ezzel is magyarázható, hiszen az országtól keletre élõ még nem keresztény népek (pl. kunok) különösen fontos missziós célpontnak számítottak.

A koldulórendek gyors hazai elterjedését azonban nem csak ezek az okok gyorsították meg, hanem a jelentõs királyi támogatás is. A magyar városhálózat ekkor még nem volt olyan erõs, hogy nagymértékben tudtak volna a városi polgárság anyagi támogatására számítani, az uralkodó számára viszont különösen fontos volt a kitûnõen képzett, elsõsorban domonkos testvérek jelenléte. IV. Béla király nem csak a keleti magyarok felkutatására és megtérítésére küldött domonkos szerzeteseket, köztük Julianus barátot, hanem a tatárjáráskor tett fogadalma nyomán, a rend apácáira bízta lánya, Margit hercegnõ nevelését is. Az õ számára is alapított margitszigeti apácakolostor nem csupán a rend egyik legfontosabb hazai épülete volt, hanem a középkori Magyarország egyik legnagyobb jövedelemforrásával rendelkezõ kolostora is.

Ugyanakkor a 13. század elején még további fontos alapítások kötõdnek a ciszter és a premontrei rendhez is, vagyis fejlõdésüknek ez a szakasza párhuzamos a koldulórendek jelentõs elterjedésével.

Ugyancsak a 13. század az az idõszak, amikor a magyarországi kolostorok történetének egy jellegzetes formája nagymértékben elterjed. Általában nemzetségi monostoroknak szoktuk nevezni azokat a kolostorokat, amelyeket fõként ebben az idõszakban alapítottak magánbirtokosok, elsõsorban kiemelkedõ "úri nemzetségek" tagjai, és késõbb a nemzetség közösen viselte a kolostor feletti patrónusi jogokat. A magyar társadalomfejlõdés ezen speciális vonása többféle szerzetesrendhez kapcsolódott, és az ország egész területén megfigyelhetõ. Kiemelkedõ példái azonban nagy számban fordulnak elõ a Nyugat-Dunántúlon.

A 13-14. század hazai szerzetesi történetének másik fontos fejlõdési eleme az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok kialakulása és egyházi elfogadása. A korai remeteközösségek megszervezésébõl alakuló rend viszonylag hosszú idõ után nyerte el teljes elismertségét, de ennek ellenére az egész középkorban az egyik legnépszerûbb rend volt Magyarországon.

A sokszínû, és sok száz kolostor alapítását jelentõ középkori szerzetesrendi történetet drámai módon szakítja meg két esemény a 16. században. A katolikus egyház általános válsága és a reformáció hatására sok kolostort elhagynak, a szerzetesség háttérbe szorul. Ez az általános európai jelenség azonban Magyarországon egy még inkább pusztító hatású folyamattal esik egybe, a Török Birodalom terjeszkedésével és az ország középsõ részének elfoglalásával.
 
A honlap a Nemzeti Kulturlis rksg Minisztriumnak tmogatsval jtt ltre.
Galéria | oldaltérkép | készítették | kastelyutak.hu | monasterytour | liquid | Castles | kolostorok.hu | keresés | partner | .kapcsolat

Budapest Utazások pályázatok Eastern Europe kolostor turizmus