Kezdõlap
Szerzetesség és kolostorok
Kolostorok és a kultúra
Kolostorok és a mûvészet
Kolostorok története
Kolostorok a középkorban
Kolostorok a török korban
Kolostorok az újkorban
Kolostorok a legújabb korban
Kolostorok Magyarországon
Kolostorutak Magyarországon
Kolostorútvonalak
Magyarország kolostorai
           

Székesfehérvár, bazilika, társaskáptalan, romkert

A társaskáptalanok közül országos viszonylatban is kiemelkedett a Szent István által 1018 körül alapított templom és káptalan épület, Székesfehárvár legnagyobb középkori emléke. A templom a magyar királyság központi szakrális helyévé alakult, a középkorban itt koronázták a magyar királyokat. A bazilika helyén található romkert és kiállítóhely a középkori Magyarország egyik legfontosabb egyházi épületének maradványait mutatja be.

Az Árpád-kori királyi székhely, a középkori koronázó város, és a legtöbb középkori magyar uralkodó temetkezõ helye a középkori magyar szerzetességnek is fontos központja volt. Legalább három társaskáptalanjáról van adatunk, és emellett a városban volt még kolostora az ágoston rendi remetéknek, a domonkosoknak, a domonkos apácáknak, a ferenceseknek és egy begina kolostorról is van említésünk. Az ország legjelentõsebb lovagrendi házai közé tartozott még emellett a Johannita lovagrendi ház.

A társaskáptalanok közül országos viszonylatban is kiemelkedett a Szent István által 1018 körül alapított, Szûz Mária tiszteletére emelt templom és káptalan épület. A szerzetesi életéhez hasonló életformát gyakorló kanonokok közössége számos esetben kapcsolódott jelentõs királyi alapításokhoz, amelyek különleges funkciókat is elláttak.

A prépost irányítása alatt álló közösség az alapító szándéka szerint maga és családja számára készült temetkezõhelyként. Ennek megfelelõen ide temették el a még Szt. István életében elhunyt fiát, Imre herceget, majd magát az elsõ magyar királyt is. A nagyméretû bazilikában található sírhelyek korán zarándoklatok célpontjává váltak és a korán kialakuló kultuszhely, az ahhoz kapcsolódó csodás események nagymértékben hozzájárultak Imre és István 1083-as szentté avatásához is. Ezt követõen a templom a magyar királyság központi szakrális helyévé alakult, a középkorban itt koronázták a magyar királyokat, és ez a szokás egy idõ után a koronázáshoz szervesen kapcsolódó fontos szabállyá rögzült.

Emellett a XII. század elejétõl kezdõdõen a legtöbb magyar uralkodót is temették el. Ez a szokás egy idõre a XIII. században megváltozott, de az Anjou uralkodóktól kezdve újra általánossá vált. A középkorban jelentõsége miatt több nagyszabású átépítésen is átesett a templom, amelyek közül kiemelkednek az Anjou kori építkezések és Mátyás király nagyszabású gótikus átalakításai.

Elsõ nagy pusztulását már a törökkor elõtt is elszenvedte, 1490-ben Miksa német-római császár dúlta fel. Végsõ hanyatlása 1543-ban indult meg, amikor a törökök elfoglalták a várost. Ennek legsúlyosabb eseménye 1601-ben következett be, amikor a város visszafoglalása után a templom egyik tornyában felhalmozott lõpor felrobbant és romba döntötte az egész templomot és annak környékét is. A XVII. század végén, a török visszafoglalást követõ idõszakban ez a terület teljesen romos állapotban volt, és a kiépülõ új püspöki palota, majd a város újabb épületei fokozatosan elfedték, építõanyagként elpusztították a romokat.

Csak a XIX. században, a nemzeti reformmozgalom hatására kezdtek el intenzívebben foglalkozni a középkori magyar történelem szempontjából kiemelkedõ jelentõségû templom helyének kutatásával, elsõ régészeti feltárására már az 1840-es években sor került. Az ekkor megtalált királysírok és a templomban szintén betemetkezett középkori elõkelõsségek maradványai azonban teljesen összekeveredtek, azonosításuk ma is tart, de nagyon kevés konkrét eredménnyel kecsegtetnek.

Az 1848-49-es szabadságharc után, majd a XX. században is folytatódtak a régészeti ásatások, amelyek felszínre hozták a templom alapfalait is és tisztázták a legfontosabb építési periódusokat. A királysírok közül egyedül III. Béla és felesége temetkezését sikerült hitelesen feltárni és azonosítani, amelyet a budai Mátyás templomban helyeztek el. Az 1938-as magyarországi Szent Istvánra emlékezõ szentévhez kapcsolódóan romkertet alakítottak ki, amelynek épületében a magyar történelem korábbi és akkori személyiségeit jelenítették meg egy falképsorozaton.

A középkori bazilika maradványaihoz kapcsolódó legjelentõsebb emlék annak a szarkofágnak a maradványai, amelyet Szent István temetkezõ helyével kapcsol össze a kutatás. A XX. század végén újabb jelentõs mûemléki munkákra került sor, ekkor emeltek modern védõtetõt a romok fölé, amely nagy vitákat váltott ki. A bazilika helyén található romkert és kiállítóhely a középkori Magyarország egyik legfontosabb egyházi épületének maradványait mutatja be, és egyben illusztrálja azt is, hogy az ország középsõ területein milyen fokú pusztulás érte a királyi központok egykori épületeit.

 
A honlap a Nemzeti Kulturlis rksg Minisztriumnak tmogatsval jtt ltre.
Galéria | oldaltérkép | készítették | kastelyutak.hu | monasterytour | liquid | Castles | kolostorok.hu | keresés | partner | .kapcsolat